Fülöp Árpád (1863-1953): A tavaszhoz
Meguntam, meggyűlöltem a telet,Úgy érzem, mintha sohse lenne vége; Oly hosszú és unalmas, oly mogorva, Mint zsémbesajkú, rút vasorrú néne.Ég és földnek szerelmes magzata, Tavasz, valóban csak most...
View ArticleFülöp Árpád: Barátaim
Miért zúgolódjam? Nem vagyok még olyan Istenverte lélek, Bármerre ha járok, önzetlen barátok Mindenütt kísérnek.Ha kiveri keblem nagy gondok kietlen Dermedt jégvirága, Aranyos köntösben ablakomra...
View ArticleFülöp Árpád: Nem úgy van, mint régen...
Nem úgy van, mint régen, egész más a világ,Ősi származásra okos ember nem ád. Egyek az emberek, Mint fán a levelek,Őszi szél szavára egyaránt lehullnak, Törvény parancsára egyként leborulnak.Tehetség...
View ArticleFülöp Árpád: Kossuth halálakor
I.Reszkető jobbomra lehajtom a fejem,Napvilág van, mégis homályos a szemem.Homályos a szemem, könny borult föléje,Sűrű zápor ömlik bal kezem fejére.Csak zokogok halkan, szívem oly bánatos,Meghalt...
View ArticleFülöp Árpád: Hol vagy Arany János?
Hol vagy Arany János, vezérlő oszlopom, Imádságos könyvem, lelki vigasságom? Sohase láthattam dicsőült személyed S legjobban szeretlek mégis a világon.Tereád gondolok a legeslegtöbbször, Egyedül vagy...
View ArticleFülöp Árpád (1863–1953): Életem
Oh munka, nagy verejtékhullató, Te vagy legrégibb hű barátom! A folyton játszó zsenge korba’ volt Veled első találkozásom.És megszerettelek, habár előre Oly idegen voltál előttem, De csakhamar...
View Article
